*1 nappal előtte*
-Anyu mit szólsz ha ma csajos dél utánt tartunk?-kérdeztem a reggelim evése közben anyut aki éppen mosogatott.
-Nagyon jó ötlet kincsem, de nem találkozol a barátaiddal?-kérdezte miközben megitta a kávéját.
-Nem, ma nem érnek rá és amúgy is gondoltam elmehetnénk a plázába.-mondtam angyalian mosolyogva.
-Ó szóval a pláza...mit akarsz vetetni?-kérdezte egyből kitapintva a lényeget.
-Jajj anyu miért kell mindig a legrosszabbat kinézned belőlem?-kérdeztem tettetett felháborodással.
-Jólvan kincsem, akkor miért megyünk a plázába?-kérdezte mosolyogva.
-Hát...az anyukámmal akartam tölteni a dél utánt a plázában kévézni és beszélgetni, de látom anyu te rosszat feltételezel rólam.-mondtam szintén tettetve, a felháborodást. Anyu elnevette magát és én is. Mindketten tudtuk, hogy kinéztem valamit és azt akarom megvetetni.
-Rendben drágám, bocsáss meg, hogy ilyet feltételezek. Akkor biztos nem fog zavarni ha megveszem magamnak azt a fekete platformos cipőt és azt a szép fehér blézert.-mondta miközben a kabátját vette. Fenébe ezek szerint tudja, hogy azt néztem ki.
-Nem, egyáltalán nem zavarna.-mondtam mosolyogva és felvettem a farmer dzsekim. Anyu elnevette magát majd mindketten elindultunk. Ő a munkába én pedig a szünet előtti utolsó előtti sulis napomra
Persze dél után mikor a plázában túl voltunk a kávézáson bementünk a butikokba és megkaptam a platformos cipőt a blézerrel együtt. Imádlak anyuci! Bár elég furcsán viselkedett mert mikor mentünk haza kocsival elmondta, hogy az éjjeliszekrényének a fiókja dupla fenekű és, hogy a fontos leveleket oda rakja. Furcsálltam ezt mivel nem is volt szó semmi ilyesmiről de nem foglalkoztam vele, mostanában minden nap mondd valami furcsát. Tegnap elmondta, hogy mennyire szeret és, hogy azt akarja, hogy mindig erős legyek és okos. Ez nem is lett volna furcsa, ha nem egy vígjáték közben mondta volna, Totál nem értettem, hogy jön ez ide, a dupla fenekű fiókról meg minden nap beszélt.
*Másnap dél után*
Vér borított mindent mikor megérkeztem haza. Az első amit megpillantottam a nappali volt. Az üvegasztal össze volt törve a mellette lévő szőnyegen rikító piros kézlenyomatok voltak. A függöny le volt szakítva. Csak egyre tudtam gondolni...
-Anya....-a hangom kétségbeesetten szólalt meg. Befutottam a szobába de senki nem volt ott. A konyhába érve megláttam anyám élettelen testét. A nő aki életet adott nekem, a nő aki felnevelt és szeretett mindig, az egyetlen aki mindig mellettem volt...az ÉDESANYÁM, MOST HALOTT. Leborultam mellé és ráhajtva fejemet mellkasára zokogtam. A könnyeim mint a patak folytak szemeimből. Iszonyatos fájdalom kerített hatalmába.
-Anya nem hagyhatsz itt...-ordítottam torkom szakadtából. Ahogy felvettem fejem anya mellkasáról és sápadt arcát néztem, csak akkor vettem észre a vért a ruhámon. Anya fehér felsőjén szintén világított a nagy vérfolt ami ki volt egy helyen szakítva.
-Hasba szúrták...-gondolkodtam hangosan.-Anya mi történt?-édesanyám fejét kezem közé vettem és könnyeimmel küszködve nyomtam egy csókot homlokára, majd füléhez hajoltam.
-Ígérem kiderítem....és megfizet ezért akárki is volt.-hangom még mindig a sírás megszakította néha de eltökéltem ez így lesz.-Szeretlek anya!-végigsimítottam anya szőke haját majd felkeltem mellőle és a szobájába mentem. Tudtam, hogy anyát megölték és, hogy számított rá, hogy valami fog történni, mivel a napokban furcsa volt. Ezért tudtam a mentőket nem hívhatom ki, amit már amúgy is hangoztatott, hogy ha valami történne nem hívhatom a mentőket. Hirtelen eszembe jutott.. az éjjeli szekrényét kutattam át mikor megtaláltam egy borítékot a dupla fenekű fiókban. Kinyitottam majd olvasni kezdtem a sorokat.
Drága Kimy!
Ha ezt olvasod akkor én már nem vagyok az élők soraiban. Sajnálom kincsem nagyon. Az utóbbi hónapokban te is észrevehetted mennyire más volt a viselkedésem. Tudtam, hogy ez a nap eljön és egyre inkább számítottam rá a közeljövőben. Emiatt küldtelek el sokszor itthonról bármilyen ügyben dél utánonként. Kincsem rettenetes bajba keveredtem amit már sehogy se tudtam rendbe hozni. Tudni akarod mi az, de hidd el jobb ha nem tudsz róla. Egyet kérek amint megtalálod ezt a levelet remélem időben, késlekedés nélkül azonnal menj a padlásra ott van a régi játékdobozodba egy táska azt fogd meg és menekülj! Fuss egy nyilvános helyre és csak ott nézd meg a táska tartalmát. Kimy ez nagyon fontos életem! Kérlek menekülj!
anya
A levelet a nadrágom zsebébe csúsztattam és futottam a padlásra mintha az életem múlna rajta. Megtaláltam egy piros színű hátizsákot és felkaptam a hátamra. A konyhába érve az ajtó kattanását hallottam mi szerint valaki bejött a házba, majd lépések hangja is megütötte fülemet, melyek egyre hangosodtak, vagyis felém közelítettek. Fogalmam sem volt kik ők de anya levele alapján nem akarta, hogy tudjam. Amilyen gyorsan csak tudtam lehajoltam édesanyám mellé és egy utolsó búcsúcsókot adtam arcára, a könnyeimtől ismét homályosabban láttam de még mielőtt felálltam volna anya medálját észrevettem és leszakítva róla hangtalanul közelítettem meg a hátsó ajtót, majd kiérve rajta rohantam az utca felé és ahogy a betonra értem se néztem vissza csak futottam ahogy bírtam a lehető leggyorsabban. A plázához érve már semmi erőm nem maradt, folyt rólam a víz így bementem. Az emberek eléggé megbámultak amitől kedvem támadt minden lenéző szempárnak a jobb öklömet bemutatni de kit izgat ez ilyenkor? A kávézót választottam ahova elég sokan járnak amúgy is a pláza miatt és ahol vannak félre eső asztalok. Semmi kedvem nem volt ismerősökhöz. Leültem az egyik sarokasztalhoz és a pincér egyből mellettem termett. Egy fiatal srác volt és rám se nézve beszélt hozzám.
-Mit hozhatok?
-Egy hosszú kávét.-mondtam majd a fiú rám emelte tekintetét és az arckifejezése unottból kíváncsivá váltott át, de nem szólt semmit csak elment egy másik asztalhoz. Nem törődve vele a piros táskát magam elé rántottam és a cipzárt elhúzva megláttam tartalmát. Erre nem számítottam. Különös dolog ha az ember egy pénzkötegekkel megrakott táskát talál, de engem inkább a táska oldalában megbújó levél izgatott. Megremegett a kezem a levelet olvasva.
Tudtam, hogy sikerül! Egyetlen gyönyörű okos kislányom, te vagy az egyetlen örömöm mindörökké. 16 éve már, hogy magaménak tudhatom a világ összes boldogságát, neked köszönhetően. Mielőtt megszülettél nem tudtam, hogy ekkora felelősséget elbírok e és tudom e gondodat viselni, de mikor először megláttalak tudtam érted bármire képes lennék! Onnantól fogva te voltál az egyetlen fény a sötétségbe nekem és ez a fény az idő elteltével csak még nagyobb világosságot adott nekem. Kis idő elteltével rá is jöttem nem én viselem a te gondodat, hanem te az enyémet. A legerősebb gyógyszerként hatottál rám és azzal, hogy velem voltál minden gondom semmis lett. Egy anyának leírhatatlan, elmondhatatlan milyen érzés mikor a gyerekével van. Mikor először két lábon állva boldog arccal közelít felé az ő kisgyereke, mikor a tartófát elengedve egyre távolodik tőle a kétkerekűjén, Ezek csodálatos pillanatok, és mindent megadtam volna azért, hogy több közös pillanatot kaphassak tőled, kivétel egy valamit az pedig a biztonságod. A táskában találsz pénzt és egy kulcsot meg egy címet. Amint elolvastad a levelet fogj egy taxit és menj a megadott címre és maradj ott. A napokban fel fog keresni egy férfi a kezén van egy szemet ábrázoló tetoválás, innen majd megismered. Bízhatsz benne ő segíteni fog neked. Kérlek kincsem hallgass majd rá ő megvéd, és biztonságos helyet fog keresni neked. Soha többet ne menj vissza a házunkba! Bizonyára számos kérdésed lenne de hidd el jobb ha nem tudsz erről semmit, sajnálom, hogy egyedül kellett hagynom téged, de tudom, hogy erős vagy és ne feledd én mindig veled leszek és fentről figyellek majd! Szeretlek!!
anya
A könnyeim utat törve szánkáztak le az arcomon.
-Ezt most nem mondod komolyan anya! Így hagysz itt semmi válasz nélkül..?-magamnak vagy csupán a falnak suttogtam nem tudom. A táskát a vállamra dobva indultam a kávézó kijárata felé a könnyeimet törölgetve, a pincér srác még utánam is kiabált valamit de már nem hallottam. A pláza előtt szerencsére nem kellett sok ideig taxit keresnem, beszálltam egybe és a cím lediktálását követően már indult is. Igazából egyáltalán nem volt ismerős az utca amibe fél órát követően begördült a taxi. Egy elég csendes utca volt 4 db 4 emeletes tömbházzal. Az egyik előtt megállt a taxis és kifizetve kiszálltam a kocsiból. A 4. emeleten 2 ajtó volt egy jobbra egy balra egymással szemben mint minden emeleten. A 7-es ajtó előtt állva körülnéztem majd az ajtót kinyitva beléptem. Egy hallban találtam magam amerről beláttam a konyhára és ezen kívül még 2 ajtó volt. Az egyik ajtót kinyitottam és egy hálószobában találtam magam. Pont erre volt szükségem. A táskát a vállamról ledobtam és ruhástól az ágyba vetettem magam. Azt reméltem ez csak egy valóságosnak tűnő rémálom és hamarosan biztosan felébredek a saját ágyamban és láthatom édesanyámat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése