Reggel a szemembe sütő nap fénye keltett és sajnos a fény nem az én szobám ablakából jött.
-Vááááá!-Nagyot nyögve fordultam át a másik oldalamra egy párnát elhajítva.
-Áuu.- A szemeim kipattantak és egy korombeli sráccal találtam szembe magam, aki haragosan nézett engem.
-Tudod kissé szebb köszöntőre számítottam.-mondja és a párnát amit eldobtam és valószínű őt találta el felrakta mellém. Egyből felpattantam az ágyról és szemben állva vele méregettem.
-Te...ki a franc vagy?-kérdezem mire ő kelletlenül elmosolyodik és feláll majd meghajol előttem.
-Harold Dawkins szolgálatára.- Marha vicces!
-Amúgy meg nem ártana az ajtót bezárnod mielőtt alszol, eléggé megkönnyítenéd egy gyilkos dolgát úgy, hogy még csak az ajtót se zárod. Ja és biztosan figyelmeztetett Nancy, hogy én fogok rólad gondoskodni amíg nem biztonságos neked egyedül.-mondja közömbösen majd visszaül a székre ahol eddig ült a kezén levő tetoválást nézem amit anya mondott. Valóban egy szemet ábrázol így kissé megnyugszok.
-Te vagy Kimberly Davis ugye?-Bólintok mire ő elmosolyodik.
-Huhh már azt hittem eltévesztettem valamit.-Feláll és kisétál a szobából én pedig követem. A konyhában a kávéfőzővel szöszmötöl én pedig leülök a nagy étkezőasztalhoz és megköszörülöm a torkom.
-Honnan ismerted anyámat?-kérdezem tőle ő pedig velem szemben foglal helyet egy kávéval a kezében.
-Röviden annyi, hogy régebben segített nekem én pedig cserébe most segítek neked.-mondja és belekortyol a karamell színű folyadékba. Hirtelen kedvem lenne nekem is inni egyet, de elfog a hányinger egyből ahogy arra gondolok anya milyen finom kávét is tudott készíteni. Visszanyelem a feltörni készülő epét és próbálok a velem szemben ülő srácra koncentrálni.
-Tudsz valamit arról, hogy anya miért...-A mondatom közben megakadok és elkezdek rohanni a fürdőt keresve kezemet a szám elé tartva. Kizárásos alapon azon az ajtón nyitok be amiben még nem voltam és sikerrel járok. A WC felé hajolva engedem, hogy távozzon előző napi ebédem. Mikor végzek a csapból vizet engedek és kimosom a keserű ízt a számból mire Harold jelenik meg az ajtóban lustán az ajtófélfának dőlve.
-Tudod, nem kéne ennyire idegeskedned, majd túl leszel rajta.-mondja majd elsétál. Ez mekkora bunkó! Felegyenesedek és a tükörbe nézek. A szemeim dagadtak a sírástól és pirosak az általában szép hosszú barna hajam kócosan és csapzottan tapad homlokomhoz. Kisétáltam és a szobába siettem bedőlve az ágyba engedtem, hogy meleg könnyeim leszánkázzanak arcomon. Fejem a párnába nyomom és remélem megfulladok. Az ajtó nyikorogva kinyílik és érzem ahogy besüpped mellettem az ágy. Lassan már 2 perce nem veszek levegőt mikor a kezemet megfogja valaki és erővel elhúz a párnától. Kapkodom a levegőt és a hátamra fekve nézek a mellettem fekvő srácra aki úgy bámul rám mint egy őrültre.
-Te megőrültél?-kérdezi emelt hangon. Mosolyogva pillantok a bunkó felé ami láthatólag idegesíti őt, majd elfordul tőlem a csöndes szobát a lihegésem tölti be mire Harold elmosolyodik.
-Tudod furcsa ez nekem ugyanis általában egy csajjal az ágyban a lihegése ruha nélkül történik.- Hogy ez mekkora egy barom!!
-Undorító vagy Harold!-mondom totál dühösen és felülök az ágyon.
-Jobban örülnék a Harry megszólításnak.-mondja haragosan majd feláll az ágyról és kisétál a szobából.
Megáll az eszem, anya hogy kérhette, hogy ebben a hülyében bízzak?? Harry besétál a szobába és felém dob egy telefont.
-Ez lesz a telefonod. Ne hívj rajta senki mást csak engem, ha szükség van rá.-magyarázza unottan én pedig a telefont tanulmányozom. Nem valami méregdrága készülék lehet de okos telefon szóval megteszi ha már az enyémért nem mehetek vissza számomra ismeretlen okok végett. Az érintőképernyőn végighúzva ujjam megpillantom az időt.
-Te jó ég már 7 óra!-mondom teljesen meglepetten. Dél utánig aludtam ezek szerint.
-Nos igen, hamarosan lemegyünk a boltba amint sötét lesz.-mondja miközben kinéz az ablakon.
-Harold elmondanád mi ez az egész?-kérdezem tőle, direkt a teljes nevén szólítva. Hallom ahogy nagy levegőt vesz és érzem rajtam tekintetét.
-Na ide figyelj, nem azért jöttem, hogy mesélgessek neked meg pátyolgassam a törött kis szíved, csupán egy adósságomat rovóm le ezzel annyi a feladatom, hogy biztonságban tartsalak és semmi több, úgyhogy ezen kívül, inkább ne beszéljünk!-ordítja felém dühösen zöld szemei szikrákat szórnak mikor ránézek.
-Miért vagy ilyen köcsög?-ordítom vissza és érzem, hogy mindjárt sírni fogok. Harry még mindig dühösen néz rám mikor már nyitja is a száját, hogy vissza szóljon, de elhallgat és szemei megenyhülve nézik arcomat. Ekkor veszem csak észre, hogy sírok. Gyorsan letörlöm a könnycseppeket és mire visszanézek Harryre ő már az ablakon kifele néz. Barna göndör fürtjei keresztezik arcát és eltakarják zavart zöld szemeit. Felállok és kisétálok a konyhába egy pohár vízért, amit egyből meg is iszok. A telefont előhúzom a zsebemből és a tetrisz játékot megpillantva megnyitom majd elkezdek rajta játszani. Fogalmam sincs mit csináljak ezért ez legalább eltereli a gondolataimat. Egy idő után Harry lép be a konyhába én pedig a zsebembe csúsztatom a telefont.
-Indulunk.-mondja majd én elindulok az ajtó felé de elé áll. Szemébe nézek ő pedig leveszi a pulcsiját és felém nyújtja. Egy vékony fehér póló van így rajta amin átütnek mellkasán elhelyezkedő tetoválásai amikből a karján is vannak jócskán. Feltűnik, hogy milyen izmos és egy rövid ideig meg is bámulom.
-Vedd fel és húzd fel a kapucnit.-mondja nekem pedig semmi kedvem ismét veszekedni vele és habár fogalmam sincs minek ez de megteszem amit kér. Elindul az ajtó felé majd kitessékel engem és bezárva az ajtót elindul a lépcső felé és ellenőriz, hogy követem e. Lefelé haladva ahányszor emberek vannak a folyóson Harry közelebb jön hozzám és szinte már a falnak nyomva takar engem. Amint kiértünk az épületből Harry a karomat néha megfogva irányít, hogy merre menjek. 2 utcát ha sétálunk mire egy ruhabolthoz érünk. Harry karomnál fogva behúz majd a női ruhák felé irányít.
-Vegyél amit akarsz csak gyorsan. Sok ruhát vegyél, nem gyakran fogsz lejárni vásárolni.-mondja miközben nekidől a próbafülke oldalának. De jó már parancsolgat is. Megfogok egy kosarat és nekiállok nézelődni. Ahhoz képest, hogy ez egy félreeső bolt sok jó ruhát találok. Miután fehérneműt is választok úgy döntök pár darab ruhát muszáj lesz felpróbálnom ezért bemegyek a próbafülkébe elhaladva Harry mellett aki csak fújtat és nyilván már menne. Behúzom a próbafülke ajtaját és farmeromat lehúzom majd egy fekete szakadt farmert húzok fel és mikor megvagyok vele a felsőmet is leveszem és felpróbálok egy fehér cipzáros kardigánt. A tükörben nézve magam már elegem van a fancsali képemből és elkezdem törölgetni a szememet, hogy valamelyest leszedjem az elfojt arcomra ragadt szemfestéket amivel sikerrel járok. Az arcomat is megcsipkedem kissé, hogy egy kis színe is legyen.
-Mit tökölsz már?-hallom meg Harry hangját és mielőtt szólhatnék benyit a fülkébe. Dühösen megfordulok mire Harry szemei kikerekednek és rám bámul.
-Ne szólj hozzám csak várj jó?-mondom mire ő még mindig csak engem néz.
-Öhm..jó.-mondja és mintha zavart lenne hirtelen lesüti a szemét.
-Mi bajod?-kérdem
-Semmi..jól áll ez a kardigán, mindenképp vedd meg.-mondja vidáman mire én lenézek magamra és akkor látom, hogy nem cipzároztam össze.
-Baszki!-mondom majd egyből összehúzom és Harryre pillantok ő pedig elmosolyodik.
-Kár volt szólni.-mondja még jobban vigyorogva.
-Kimennél?-kérdezem sértetten ő pedig behajtja az ajtót. Kifújom a levegőt ami eddig fel sem tűnt, hogy bent tartom. Mit képzel ez magáról? Pár órája ismerem és már megles ráadásul a tapló megjegyzéseitől már most kivagyok. Visszaveszem a saját ruháimat majd kilépek és a kosarat ruhával megpakolva Harry kezébe nyomom.
-Mehetünk.-mondom miközben magamra kapom a pulcsiját aminek feltűnik milyen jó illata van.
-Na hát ezt erősen elnézted!-mondja majd felém tartja a kosarat. Furcsa de most nem olyan gorombán válaszol.
-Jó de segítesz cipelni visszafele?-kérdezem mire ő bólint én pedig indulok a pulthoz ahol az eladónő elkezdi kipakolni a ruhákat. 4 nagy táskával jövünk ki az üzletből és Harry elvesz tőlem kettőt, majd elindulunk visszafelé, Visszaérve a lakásba lepakolunk rám pedig iszonyatos fáradtság telepszik. Harry sétál a hallba és leül a kanapéra az asztalon pedig megpillantom a piros táskát.
-Hozzányúltál a táskához?-kérdezem
-Szerinted miből vettem volna ennyi ruhát? Nyugodj meg tudom mit csinálok-mondja gorombán. Megforgatom a szemeimet majd kiválasztom a fehér férfipólót és a vajszínű selyemköntöst amit most vettem majd elindulok a fürdőbe és be is zárom az ajtót. Megengedem a forróvizet a zuhanyzóba és beállva alá engedem, hogy felmelegítse testemet, majd hajamat is megmosom csupán vízzel mivel nincs se sampon se tusfürdő ami elég zavaró. Mikor végzek megtörölközök és felveszem a pólót megy egy fehérneműt a köntöst pedig magamra terítem. A fürdőszobából kilépve nedves hajamat törölgetem Harry pedig pakolászik egy táskába amit eddig még nem láttam, biztos az övé.
-Öhm..te hol alszol?-kérdezem elé lépve, ő pedig rám néz és abbahagyja tevékenységét.
-Mivel egy szoba van az lesz a tied én meg a kanapén alszok.-mondja idegeskedve.
-Jó, és kellene majd venni tusfürdőt meg ezeket, és igazán elmondhatnád meddig leszünk itt és egyáltalán miért?-kérdezem tőle mire kezein az izmok megfeszülnek.
-Majd kapsz tusfürdőt, és azt meg megbeszéltük már szerintem. Egyéb óhaj sóhaj?-kérdezi éllel a hangjában majd meg sem várva válaszom kimegy a konyhába.
-Idióta!.-suttogom ő pedig egy táblacsokival és egy csomagolt szendviccsel tér vissza, majd felém nyújtja.
-Ezeket edd meg semmi szükségem nincs még arra is, hogy beteg légy.- elveszem tőle a kaját majd besétálok a szobába.
-Jó éjt..-mondom mielőtt becsuknám az ajtót. Az ágyra ülve kibontom a szendvicset és mire észbe kapok már el is tüntetem. Észre sem vettem, hogy ennyire éhes vagyok. A csokiból pár kockát letörök majd elrakom az éjjeliszekrényre. A nap nagy részét próbáltam úgy venni mintha ez csak egy szerep lenne amit el kéne játszanom. Ez segített abban, hogy ne törjek meg és ne essek mély depresszióba anya elvesztése miatt, de így este egyedül maradtam a gondolataimmal és csak rá tudok gondolni. Nem bírom ki anya nélkül képtelenség még csak 16 vagyok! Még 30 évesen is úgy képzeltem anya mellettem lesz, végképp nem gondoltam azt, hogy ilyen hamar elveszítem. Ez annyira igazságtalan! Ha már apám sosem volt, legalább anya lenne mellettem MINDIG!
-Anya ha hallasz ott fent a mennyben...kérlek gyere vissza!-suttogom a párnába és közben arcomat törölgetem.-hiányzol..nagyon! Nem bírom nélküled, nem akarom ezt , nem akarok élni nélküled! Kérlek....kérlek...kérlek..gyere vissza!-könyörgök erőtlenül majd a párnába verve kezem próbálom enyhíteni fájdalmamat majd álomba merülök.
/Harry/
Hajnali 3 körül én még TV-zek a kényelmetlen kanapén. Sosem tudok 5 óránál előbb elaludni és akkor is csak pár órára. Ez már jó ideje így megy.
-Ne!...-Kimberly szobája felől sikongatás hallatszik, én pedig egyből a táskámba nyúlok kihúzva onnan a biztonságot nyújtó tárgyat majd szélsebesen berontok a szobába. Kim az ágyon fekszik és jobbra balra dobálva magát ordítozik,
-Ne neee anyaa!-Tehetetlenül állok az ajtónál és csak nézem. Pár perc után már csak mély lélegzetvételei hallatszanak és teste néha néha megrázkódik. Az ablakhoz megyek és beengedek némi friss levegőt majd néhány perc múlva becsukom és Kim már teljesen nyugodtan alszik ezért kimegyek. Elég nagy baromság volt Nancytől, hogy engem kért meg, hogy vigyázzak a lányára. Igaz volt már olyan feladatom, hogy vigyázzak valakire de nem ilyen formában, hogy egyáltalán nem szeretném, hogy baja essen. Sokkal tartozok Nancynek és habár, hogy rám bízta ezt a legnagyobb hülyeségnek tartom, de mindenképp megteszem.
/Kim/
Reggel izzadtan ébredtem és totál fáradtan. Látszik, hogy jól aludtam. Kikeltem az ágyból majd a konyhába mentem közben feltűnt,hogy Harry nincs a kanapén. A fejem iszonyatosan fájt egy kávét öntöttem majd a pultnak dőlve gondolkoztam miért is élek? Hogy jutottam el idáig? Pár napja még normális életet éltem az anyámmal aki a mindenem volt most pedig egyedül vagyok és csak egy goromba fiúra számíthatok. Kedvem lenne öngyilkosnak lenni, de biztos nem adom fel amíg ki nem derítem mi folyik itt és meg nem fizet az anyám gyilkosa! Ajtó kattanást hallottam mire összerezzentem de Harry hangja most először megnyugtatott.
-Hol vagy Kim?-kérdezte mire én kisiettem a konyhából. Ő 2 nagy táskát tett le az amúgy is szatyrokkal teli asztalra majd felém fordult.
-Te komolyan férfi pólóban vagy?-kérdezte majd elkezdett nevetni.
-Ez tökéletes pizsamának!-védtem meg magam, de nem akartam, hogy ismét a köcsög hangulatába váltson úgyhogy inkább hagytam, hogy rajtam nevessen.
-Mit hoztál?-kérdezem mellé lépve hogy belenézzek a táskákba amiben sampon, balzsam, testápoló borotva, sminkkészlet stb vannak.
-Amit kértél.-mondja és beszéd közben kifújt levegője a közelség miatt csiklandozza arcomat. Felnézek rá mikor épp ő is rám pillant majd zöld íriszeit nézem mikor ő hirtelen ellép mellőlem és az egyik táskát megfogva a konyhába megy.
-Ebben kaja van majd készíts magadnak reggelit.-kiáltja a konyhából én pedig megfogom a táskát és bevonulok a fürdőszobába egy normális hajmosásra.
Reggeli közben Harry a hallhoz tartozó erkélyen van én pedig lenyomok egy tányér gabonát, majd kimegyek utána. Cigizik és mikor jövök megforgatja a szemeit. Párszor már én is szívtam de nem igazán nyerte el a tetszésemet.
-Lemehetek a parkba?-kérdezem az előttünk lévő parkra mutatva. Aztán leesik úgy viselkedek mint egy 5 éves aki az anyjától kér engedélyt...hát igen az anyjától...sajnos én ilyet már sosem tehetek, pedig most bármit megadnék csak azért, hogy halljam ahogy valami ostoba ötletemre nemmel válaszol. Elszorult a torkom és az emlékek felvillanását Harry rideg hangja akadályozza meg.
-Nem.-mondja Harry egyszerűen és beleszív a cigijébe.
-Miért?-kérdezem és tudom, hogy kezdem idegesíteni. Kihajítja a cigit az erkélyen majd idegesen rám néz izmai pedig megfeszülnek.
-Nem fogod fel mekkora veszélyben vagy! Hagyj engem békén! Ha ennyire unatkozol menj ölesd meg magad mint az anyád!-hirtelen meglepődik és nyilván leesik neki mit mondott, csak nézem őt és hagyom, hogy könnyeim eláztassák arcom.
-Kim...én..nem úgy..én csak..-mondja akadozva, de én berohanok a szobába és kulcsra zárom az ajtót, majd sírva kérdezem magamtól, hogy mit tettem, hogy ezt érdemlem az élettől?
-Kim nyisd ki légy szíves!-hallom meg Harry hangját az ajtón kopogni. Hangján érződik, hogy sajnálja, hát már késő! Sosem gondoltam volna, hogy egyszer anya nélkül kell egyedül lennem egy szinte idegen sráccal akiről a nevén és azon, hogy anyám kérte meg hogy vigyázzon rám nem tudok semmit. Miért van ilyen elcseszett életem??
2015. április 11., szombat
2015. április 9., csütörtök
1 Fejezet
Sosem tartottam magam különlegesnek, és nem is akartam az lenni. Egy normális életet éltem édesanyámmal kettesben egy szép házban. Apukámról nem tudok semmit, anya azt mondta mindig, hogy nem tudja ki az apám én pedig nem firtattam. Az életem a mindennapos iskoláról és a barátaimmal való szórakozásról szól, vagyis most mivel érettségi szünet lesz a gimiben ami 2 hetes így most a tanulástól megszabadultam. És éppen az én normális életritmusom miatt nagyon meglepett az ami barátaimmal való találkozásom után otthon fogadott...
*1 nappal előtte*
-Anyu mit szólsz ha ma csajos dél utánt tartunk?-kérdeztem a reggelim evése közben anyut aki éppen mosogatott.
-Nagyon jó ötlet kincsem, de nem találkozol a barátaiddal?-kérdezte miközben megitta a kávéját.
-Nem, ma nem érnek rá és amúgy is gondoltam elmehetnénk a plázába.-mondtam angyalian mosolyogva.
-Ó szóval a pláza...mit akarsz vetetni?-kérdezte egyből kitapintva a lényeget.
-Jajj anyu miért kell mindig a legrosszabbat kinézned belőlem?-kérdeztem tettetett felháborodással.
-Jólvan kincsem, akkor miért megyünk a plázába?-kérdezte mosolyogva.
-Hát...az anyukámmal akartam tölteni a dél utánt a plázában kévézni és beszélgetni, de látom anyu te rosszat feltételezel rólam.-mondtam szintén tettetve, a felháborodást. Anyu elnevette magát és én is. Mindketten tudtuk, hogy kinéztem valamit és azt akarom megvetetni.
-Rendben drágám, bocsáss meg, hogy ilyet feltételezek. Akkor biztos nem fog zavarni ha megveszem magamnak azt a fekete platformos cipőt és azt a szép fehér blézert.-mondta miközben a kabátját vette. Fenébe ezek szerint tudja, hogy azt néztem ki.
-Nem, egyáltalán nem zavarna.-mondtam mosolyogva és felvettem a farmer dzsekim. Anyu elnevette magát majd mindketten elindultunk. Ő a munkába én pedig a szünet előtti utolsó előtti sulis napomra
Persze dél után mikor a plázában túl voltunk a kávézáson bementünk a butikokba és megkaptam a platformos cipőt a blézerrel együtt. Imádlak anyuci! Bár elég furcsán viselkedett mert mikor mentünk haza kocsival elmondta, hogy az éjjeliszekrényének a fiókja dupla fenekű és, hogy a fontos leveleket oda rakja. Furcsálltam ezt mivel nem is volt szó semmi ilyesmiről de nem foglalkoztam vele, mostanában minden nap mondd valami furcsát. Tegnap elmondta, hogy mennyire szeret és, hogy azt akarja, hogy mindig erős legyek és okos. Ez nem is lett volna furcsa, ha nem egy vígjáték közben mondta volna, Totál nem értettem, hogy jön ez ide, a dupla fenekű fiókról meg minden nap beszélt.
*Másnap dél után*
Vér borított mindent mikor megérkeztem haza. Az első amit megpillantottam a nappali volt. Az üvegasztal össze volt törve a mellette lévő szőnyegen rikító piros kézlenyomatok voltak. A függöny le volt szakítva. Csak egyre tudtam gondolni...
-Anya....-a hangom kétségbeesetten szólalt meg. Befutottam a szobába de senki nem volt ott. A konyhába érve megláttam anyám élettelen testét. A nő aki életet adott nekem, a nő aki felnevelt és szeretett mindig, az egyetlen aki mindig mellettem volt...az ÉDESANYÁM, MOST HALOTT. Leborultam mellé és ráhajtva fejemet mellkasára zokogtam. A könnyeim mint a patak folytak szemeimből. Iszonyatos fájdalom kerített hatalmába.
-Anya nem hagyhatsz itt...-ordítottam torkom szakadtából. Ahogy felvettem fejem anya mellkasáról és sápadt arcát néztem, csak akkor vettem észre a vért a ruhámon. Anya fehér felsőjén szintén világított a nagy vérfolt ami ki volt egy helyen szakítva.
-Hasba szúrták...-gondolkodtam hangosan.-Anya mi történt?-édesanyám fejét kezem közé vettem és könnyeimmel küszködve nyomtam egy csókot homlokára, majd füléhez hajoltam.
-Ígérem kiderítem....és megfizet ezért akárki is volt.-hangom még mindig a sírás megszakította néha de eltökéltem ez így lesz.-Szeretlek anya!-végigsimítottam anya szőke haját majd felkeltem mellőle és a szobájába mentem. Tudtam, hogy anyát megölték és, hogy számított rá, hogy valami fog történni, mivel a napokban furcsa volt. Ezért tudtam a mentőket nem hívhatom ki, amit már amúgy is hangoztatott, hogy ha valami történne nem hívhatom a mentőket. Hirtelen eszembe jutott.. az éjjeli szekrényét kutattam át mikor megtaláltam egy borítékot a dupla fenekű fiókban. Kinyitottam majd olvasni kezdtem a sorokat.
Drága Kimy!
Ha ezt olvasod akkor én már nem vagyok az élők soraiban. Sajnálom kincsem nagyon. Az utóbbi hónapokban te is észrevehetted mennyire más volt a viselkedésem. Tudtam, hogy ez a nap eljön és egyre inkább számítottam rá a közeljövőben. Emiatt küldtelek el sokszor itthonról bármilyen ügyben dél utánonként. Kincsem rettenetes bajba keveredtem amit már sehogy se tudtam rendbe hozni. Tudni akarod mi az, de hidd el jobb ha nem tudsz róla. Egyet kérek amint megtalálod ezt a levelet remélem időben, késlekedés nélkül azonnal menj a padlásra ott van a régi játékdobozodba egy táska azt fogd meg és menekülj! Fuss egy nyilvános helyre és csak ott nézd meg a táska tartalmát. Kimy ez nagyon fontos életem! Kérlek menekülj!
anya
A levelet a nadrágom zsebébe csúsztattam és futottam a padlásra mintha az életem múlna rajta. Megtaláltam egy piros színű hátizsákot és felkaptam a hátamra. A konyhába érve az ajtó kattanását hallottam mi szerint valaki bejött a házba, majd lépések hangja is megütötte fülemet, melyek egyre hangosodtak, vagyis felém közelítettek. Fogalmam sem volt kik ők de anya levele alapján nem akarta, hogy tudjam. Amilyen gyorsan csak tudtam lehajoltam édesanyám mellé és egy utolsó búcsúcsókot adtam arcára, a könnyeimtől ismét homályosabban láttam de még mielőtt felálltam volna anya medálját észrevettem és leszakítva róla hangtalanul közelítettem meg a hátsó ajtót, majd kiérve rajta rohantam az utca felé és ahogy a betonra értem se néztem vissza csak futottam ahogy bírtam a lehető leggyorsabban. A plázához érve már semmi erőm nem maradt, folyt rólam a víz így bementem. Az emberek eléggé megbámultak amitől kedvem támadt minden lenéző szempárnak a jobb öklömet bemutatni de kit izgat ez ilyenkor? A kávézót választottam ahova elég sokan járnak amúgy is a pláza miatt és ahol vannak félre eső asztalok. Semmi kedvem nem volt ismerősökhöz. Leültem az egyik sarokasztalhoz és a pincér egyből mellettem termett. Egy fiatal srác volt és rám se nézve beszélt hozzám.
-Mit hozhatok?
-Egy hosszú kávét.-mondtam majd a fiú rám emelte tekintetét és az arckifejezése unottból kíváncsivá váltott át, de nem szólt semmit csak elment egy másik asztalhoz. Nem törődve vele a piros táskát magam elé rántottam és a cipzárt elhúzva megláttam tartalmát. Erre nem számítottam. Különös dolog ha az ember egy pénzkötegekkel megrakott táskát talál, de engem inkább a táska oldalában megbújó levél izgatott. Megremegett a kezem a levelet olvasva.
Tudtam, hogy sikerül! Egyetlen gyönyörű okos kislányom, te vagy az egyetlen örömöm mindörökké. 16 éve már, hogy magaménak tudhatom a világ összes boldogságát, neked köszönhetően. Mielőtt megszülettél nem tudtam, hogy ekkora felelősséget elbírok e és tudom e gondodat viselni, de mikor először megláttalak tudtam érted bármire képes lennék! Onnantól fogva te voltál az egyetlen fény a sötétségbe nekem és ez a fény az idő elteltével csak még nagyobb világosságot adott nekem. Kis idő elteltével rá is jöttem nem én viselem a te gondodat, hanem te az enyémet. A legerősebb gyógyszerként hatottál rám és azzal, hogy velem voltál minden gondom semmis lett. Egy anyának leírhatatlan, elmondhatatlan milyen érzés mikor a gyerekével van. Mikor először két lábon állva boldog arccal közelít felé az ő kisgyereke, mikor a tartófát elengedve egyre távolodik tőle a kétkerekűjén, Ezek csodálatos pillanatok, és mindent megadtam volna azért, hogy több közös pillanatot kaphassak tőled, kivétel egy valamit az pedig a biztonságod. A táskában találsz pénzt és egy kulcsot meg egy címet. Amint elolvastad a levelet fogj egy taxit és menj a megadott címre és maradj ott. A napokban fel fog keresni egy férfi a kezén van egy szemet ábrázoló tetoválás, innen majd megismered. Bízhatsz benne ő segíteni fog neked. Kérlek kincsem hallgass majd rá ő megvéd, és biztonságos helyet fog keresni neked. Soha többet ne menj vissza a házunkba! Bizonyára számos kérdésed lenne de hidd el jobb ha nem tudsz erről semmit, sajnálom, hogy egyedül kellett hagynom téged, de tudom, hogy erős vagy és ne feledd én mindig veled leszek és fentről figyellek majd! Szeretlek!!
anya
A könnyeim utat törve szánkáztak le az arcomon.
-Ezt most nem mondod komolyan anya! Így hagysz itt semmi válasz nélkül..?-magamnak vagy csupán a falnak suttogtam nem tudom. A táskát a vállamra dobva indultam a kávézó kijárata felé a könnyeimet törölgetve, a pincér srác még utánam is kiabált valamit de már nem hallottam. A pláza előtt szerencsére nem kellett sok ideig taxit keresnem, beszálltam egybe és a cím lediktálását követően már indult is. Igazából egyáltalán nem volt ismerős az utca amibe fél órát követően begördült a taxi. Egy elég csendes utca volt 4 db 4 emeletes tömbházzal. Az egyik előtt megállt a taxis és kifizetve kiszálltam a kocsiból. A 4. emeleten 2 ajtó volt egy jobbra egy balra egymással szemben mint minden emeleten. A 7-es ajtó előtt állva körülnéztem majd az ajtót kinyitva beléptem. Egy hallban találtam magam amerről beláttam a konyhára és ezen kívül még 2 ajtó volt. Az egyik ajtót kinyitottam és egy hálószobában találtam magam. Pont erre volt szükségem. A táskát a vállamról ledobtam és ruhástól az ágyba vetettem magam. Azt reméltem ez csak egy valóságosnak tűnő rémálom és hamarosan biztosan felébredek a saját ágyamban és láthatom édesanyámat...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)